A kutya elvesztése pontosan olyan komoly gyászfolyamat lehet a gyerekeknél, mint egy rokon, vagy ismerős halála. Hiszen a kutyával simán alakulhat erősebb kötődés, mint emberekkel. Emiatt fontos, hogy szülőket a szőnyeg alá söprés vagy a páni félelem helyett hogyan készüljünk fel a gyerekünk gyászának támogatására.

Kutya elvesztése: lehetőleg mit ne mondj a gyereknek?

Lehet, túlságosan pszicho-parának tűnik, de higgy nekem: egy ilyen traumatikus szituban sose tudhatod pontosan, mivel okozol majd durva károkat a kis lelkében. Olyanokat, amiket harmincévesen majd a hipnózis közben idéz csak fel legközelebb zokogva, miközben a pszichológusa meg lesz róla győződve, hogy micsoda érzéketlen állatok voltatok szülőként.

Állapítja majd meg egy olyan szakember valószínűleg, aki olyan fiatal lesz, hogy ma éppen még a saját bumbiját kóstolgatja a tükör előtt. Kiakasztó, tudom.

Pszichológusként az őszinteség a vesszőparipám, nyilván. Ennek ellenére a szomszéd néni okozott némi izgalmat bennem azzal, hogy a hatéves gyereknek részletesen taglalta a hamvasztásának terveit. Fél évvel később az éjszaka közepén a gyerek meg azt sikoltozta hogy:

– anyaaaa, én nem akarom, hogy engem elégessenek, ha meghaltam.

Hogyan ne mondd inkább?

Oké, tehát csínján az őszinteséggel. Amikor meghalt a macskánk, mondom a férjemnek, hogy a legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy a cica nem jött haza. (Reggel kiszökött és látták a gyerekek, hogy hiába hajkurászom, tehát ez az utolsó, amit tudnak róla. Azt viszont már nem, hogy miután letettem őket az oviban, sikerült megfognom és elvinnem dokihoz.) De nem fogok hazudni nekik és hónapokig szemét módon nézegetni ki az ablakon, hogy vajon mikor jön már haza.

Éppen ezért azt sincs képem mondani nekik, hogy elütötte egy autó, pedig milyen könnyű lenne az is.

A kutya elvesztése nálunk nem volt olyan bonyolult, mert már öreg volt, amikor meghalt, ezt könnyen elfogadták. De a cicánk nem volt öreg, szóval ez a magyarázat is ugrott.

A lábtörést nem akarom kimondani a számon, mert a francnak kell, hogy azt higgyék, meg fognak halni, ha eltörik valamilyük.

A rák szót sem akarom most idekeverni, mert az elég bonyolult. Az elaltatás szóról meg aztán pláne letiltom magam, hiszen a franc akar a gyerek nyakába akasztani holmi alvásproblémákat. 

Ezzel így meg is volnánk, most már abszolút tudjuk a férjemmel, mit ne mondjunk a gyerekeknek. De akkor mit is mondjunk?

Ezeket érdemes szem előtt tartani a nagy beszélgetés során

Íme, néhány megfontolandó gondolat, amikor odaállsz a gyerek elé, hogy a kutya elvesztése körüli dolgokat elmondd neki. 

#1 Érdemes mielőbb megejteni a dolgot

Mindenképpen beszélj vele, lehetőleg azonnal, amint lehet. A naaagy családi titkokról csak a felnőttek hiszik, hogy nem derülnek ki, ha nem beszélnek róluk.

Gondolj egy benga nagy dinóra a nappaliban, amitől senki nem fér el, csak épp nem beszélnek róla. Ha azt akarod megtanítani a gyerekednek, hogy veled nem lehet őszinte és nem bízhat benned, mert senki se fér be a nappaliba a dínótól, mégse meri szóvá tenni senki, akkor csak tessék.

Ám, ha szeretnéd, hogy bízzon benned és hozzád forduljon a bánatával, félelmével, fura gondolataival, akkor beszélj vele nyíltan. A saját érzéseidről is, igen. Nem baj, ha sírni lát, bizony, jól gondolod.

#2 Soha ne hazudj

Soha ne hazudj a gyereknek a kutya elvesztését illetően. Tudom, kényelmes volna azt mondani, hogy öreg volt vagy elcsapta egy autó, vagy eltévedt és biztosan hazatalál egyszer. De kérve kérlek, ne csapd be őt.

Attól még, hogy gyerek, ugyanolyan nehezen viseli a bizonytalanságot, meg a szorongást, mint mi felnőttek. A bizonytalanságnál még a biztos rossz is jobb, mert azzal legalább el lehet kezdeni dolgozni.

#3 Őszinteség mindenek felett

Légy őszinte tehát. Azonban igyekezz az őszinteséget a gyerek szintjéhez igazítani. Egy ovis gyereknek ne meséld el, hogy lefagyasztják a tetemeket hamvasztás előtt, majd a lángokba tolják a tepsit, mert ezzel csak annak a most még fiatal kis bumbirágcsáló leendő pszichológusnak csinálsz plusz munkát.

De ne is menj bele mindenféle örök vadászmezőkbe, meg fentről néz le ránk dologba, ha nem akarsz rémálmokat esténként.

Persze, mindehhez nem árt, ha tisztában vagy a saját nézeteiddel.

Ne reménykedj, hogy a gyerek nem fogja megkérdezni, hol van most a kutya, hol él a lelke, lát-e most minket, látjuk-e még őt valaha, újjászületik-e majd egy másik testben, és hasonlók.

Meg fogja ezeket kérdezni. És a lehető leglehetetlenebb időpontokban. Álltok a pénztárnál sorban, ülsz a klotyón, anyukád éppen betoppan, békésen vacsiztok vagy tévéztek egy punnyadt vasárnap délután. És a lehetetlen kérdések csak jönnek és jönnek a következő hónapokban. 

Nálunk egyébként az lett a magyarázat, hogy a macskabunyó miatt olyan nagy sebei lettek a testén belül, amit nem láttunk kívülről, hogy meghalt.

A kutya elvesztése kapcsán a kutyánknak is nagy sebe volt a hátán, ami után meghalt, úgyhogy ez a seb dolog már bevált kisállat elhalálozási ok nálunk. De azért erősen nyomtam a hardcore macskabunyó vonalat, hogy még véletlen se menjenek el abba az irányba, hogy itt holmi kis sebekbe bele lehet halni.

Ez a magyarázat csak a 7 évesnél nem vált be, ő tovább firtatta azt, hogy a cica vajon a dokinál halt-e meg, vagy már halott volt-e, amikor a röntgenbe került. Igen, érezte azt a kis logikai rést, amire az elaltatás lett volna a megoldás, de nem engedtem a 48-ból. Macskabunyó, belső vérzés és punktum.

#4 Ha hibásnak érzi magát…

Előfordulhat, bár nem gyakori, hogy a gyerek hibásnak érzi magát a kutya elvesztése miatt. Ne sulykold bele, nálunk se volt ilyesmi, de egyszer azért érdemes rákérdezni esetleg, hogy ugye tudod, hogy nem miattunk halt meg a Bodri. Ha épp témánál vagytok, meg is kérdezheted, szerinte miért halt meg.

Ha bármi jele van annak, hogy magát hibáztatja, mert meghúzta a farkát, vagy mert nem adott neki enni, akkor azonnal állítsd le és mondd el neki többször, nyomatékosan, hogy tényleg nem tehet az egészről.

#5 Újra, meg újra válaszolj neki

Miután kitárgyaltátok az egészet, mindig válaszolj az újra, meg újra felmerülő kérdéseire. Olyankor hagyd abba a pakolást, öleld át és felelj minden kérdésére. Magadtól ne hozd elő a témát, mert a saját feldolgozási tempójában kell haladnia. Viszont ha kérdez, mindig állj készen válaszolni.

#6 Ha brutál részletesen elmeséli…

Olyan is előfordulhat, hogy már morbidba forduló részletességgel meséli el többször is az eseményeket, amik végül a kutya elvesztése körüli eseményekhez vezettek. Ne aggódj, ez nem az éretlen sorozatgyilkos elme megnyilvánulása, hanem tök normális traumafeldolgozási technika.

Ha így tesz, hagyd és örülj neki, hogy magától tudja, hogyan oldja a feszültséget. Daniel Siegelnél olvashatsz a traumás események időrendbeli felidézéséről többet, ha izgat a téma. A gyermeki elme című könyvében baromi jól elmagyarázza a dolgot.

#7 Ha ő nem hozza szóba…

Ha nem hozza szóba a gyerek, viszont közel álltak egymáshoz a kutyával, segíthetsz neki másképp is kifejezni a gyászát. A legtöbbünknek segítség a beszéd, sőt, életmentő segítség. Viszont van, akinél más használ, főleg gyerekeknél.

Mondjuk a rajzolás. Kérd meg, hogy rajzolja le a Bodrit, ülj mellé, színezzétek ki, vagy készítsétek el papírgurigából, gyurmából, közben hátha megered a nyelve.

Ha nem álltak olyan közel egymáshoz, akkor viszont ne told túl a dolgot.

#8 Holnapra új kutya?

Rohanj-e másnap a menhelyre egy új kutyáért? Ami azt illeti, a gyászfolyamatnak végig kell mennie ahhoz, hogy később trauma utáni stressz nélkül mehessen tovább az élet. Annak ellenére, hogy fáj.

Igen, a gyász fáj, de a megoldás sajnos nem a könnyebb út, amit egy új kutya vagy cica jelenléte hoz magával. Mert attól még, hogy csökken a fájdalom, nincs feldolgozva a trauma. Másnap tehát ne hozz haza új kutyát, se más állatot. 

Kutya elvesztése kapcsán, vagy bármilyen kisállat gyászfolyamat támogatásban várunk a Napos Oldalon.