A bizalom kiakalulása a korai éveinkhez és anyánkhoz kapcsolódik. Ez az elsődleges kötődésünk az életben. Ha szerencsénk van, biztonságos kötődésünk lesz, s kialakul az ősbizalom, amely minden további kapcsolatunk alapja. Ha nincs szerencsénk, akkor nem alakul ki. Ezen később javíthatunk, de már csak nagy munkával.

Robin Sharma A Szent, a szörfös és a vezető című könyvében azt mondja, hogy amint telnek az éveink, úgy kapunk egyre több és több labdát, amit mind a levegőben kell tartani. Zsonglőrködünk egy labdával, aztán vagy profik leszünk benne, vagy nem. Mindenesetre célszerű gyakorolni, mert hipp-hopp, kapjuk is a következőt. Eddig mondta Sharma, csak, hogy teljesen korrekt legyek az idézést illetően. Most következik az én tovább gondolásom.

Ha szerencséd volt, a bizalom kialakult

Amíg még olyan kicsik vagyunk, hogy legó fejet passzírozunk az orrlukunkba vagy meditatív állapotban beleveszünk a térdünkön szétkent habos nyálunk mintázatába, addig jó, ha egyetlne zsonglőrlabdáról beszélhetünk. Ez a kötődés labdája, amivel az egyes-egyedüli feladatunk annyi, hogy a levegőben tartsuk, semmi több.

Az első életéveink során alakul ki az ősbizalom, hogyha anyánk, vagy nem anyánk, de elsődleges gondozónk szeretetteljesen gondoskodik testi-lelki szükségleteinkről, akkor megtanulunk bízni benne. Ez a jól sikerült bizalom az alapja az összes későbbi kapcsolatunknak.

Ezért olyan piszok nehéz az árváknak később stabil párkapcsolatot, családi életet, tartós barátságokat kialakítani. Mert nem nagyon tudják, hogyan kell bizalom segítségével kötődni másokhoz. Bennük ez nem alakult ki, amikor ki kellett volna.

Ha nem volt szerencséd, akkor sok dolgod lesz

A rossz hírem pedig az, hogy a későbbiek során lehet ugyan javítani ezen, ha felnőttként odáig jutunk az önismeretben, hogy ráhúzzuk a vizes lepedőt anyánkra. De akkor már nagyon nehéz. A kötődés kialakulása ugyanis az első életévekre tehető. Ez amolyan érzékeny időszak, szenzitív, ahogy mi pszichológusok mondanánk. Ami azt jelenti, hogy, ha lemaradtál róla, akkor ez a vonat elment. Jön majd másik vonat, lesz még későbbi csatlakozás, de… hogy is mondjam finoman?

Az a vonat, amire a jegyed szólt, hát… az elment, na.

Az a gondolat is Sharmától származik abból a szentes-szörfös-vezetős könyvből, hogy a labdáid más-más anyagokból vannak ám. A karriered labdája például gumiból van, szóval, ha leejted véletlen, akkor nem történik semmi baj: visszapattan. Ha elég motiváció jutott neked a nagy sorban állásnál, akkor a karrier labdát össze-vissza dobálhatod, mindig újra tudod kezdeni.

A kötődés labdája viszont üvegből van. Ha véletlen kiesik a kezedből, az bizony ripityára törik. Sőt. Sharma után szabadon: szerintem egy üveggömb teli mézzel. Atyaég, takarítottál már fel szilánkosra tört teli üveg mézet a padlóról?
A kötődés nagy szelete a pszichológiának, úgyhogy érdemes még itt időznünk kicsit, mert szeretnék néhány gondolkodni valót és aha-élményt adni neked.

A bizalom a szőranyán lakik

A kötődéskísérletek édi kis majmokkal kezdődtek. Szegényeket elvették az anyjuktól és vagy egy drótanyát vagy egy szőranyát kaptak cserébe. Rossz biznisz.

Az idő tájt az a nézet járta, hogy a csecsemőknek kizárólag a legalapvetőbb igényeiket kell kielégíteni: legyenek tisztában, kapjanak enni, inni, hagyják őket aludni, azt csókolom.

Emiatt a nézet miatt haltak meg tömegesen az árvaházakban csóri csecsemők, hiába látták el a testi igényeiket rendesen.

Akkoriban még hol volt olyan projekt, hogy jó fej önkéntesek járkálnak be elárvult bébiket simogatni a kórházakba vagy az árvaházakba.

A testi kontakt a bizalom kulcsa

Harlow majmai világítottak rá ugyanis, hogy a kötődés kialakulásában tök fontos a testi kontakt. A kismajmócák még akkor is a szőranyához bújtak, ha a kaját máshonnan kapták. Hozzá bújtak alváskor, ijedtség, bizonytalanság, félelem idején, meg egyszerűen, csak úgy.

Mert a szőranya jobban hasonlított az igazi anyukájukra. Ha a drótanyán volt a kaja, akkor ráugrottak, megkajáltak, aztán irány a puha szőranya. Azonban, hogy ne csak majmok bizalom kísérleteiről beszéljünk, nézzük meg, mi újság emberfronton.

További bizalom kísérletek: immár embercsecsemőkkel

Egy Ainsworth nevű kutató majmok helyett embercsecsemőkkel kísérletezett. Azt találta, hogy a fentebb taglalt biztonságosan kötődő gyerekek kicsit szomorkodnak, amikor az anyjuk kimegy a szobából, egyedül hagyva őket, de hamar megvigasztalódnak. Elég gyorsan feloldódnak idegen társaságában és jól elvannak egyedül is. Amikor az anyjukat újra látják, örülnek.

Ezzel szemben a bizonytalanul kötődők kapcsolatai gyenge lábakon állnak, mivel nem tudhatták babakorukban, hogy feltétel nélkül bízhatnak-e anyjukban.

• Ha sírtak (és teszem azt éhesek voltak), mondjuk tisztába tették őket vagy elringatták őket.
• Ha sírtak (és talán fájt a hasuk), enni kaptak vagy levegőre vitték őket.
• Ha sírtak (és éppen álmosak voltak), lehet, hogy masszírozták a hasukat vagy addig hagyták őket sírni, amíg abba nem hagyták.

Tehát így ők azt tanulták meg, hogy az igényeiket nem elégítik ki mások, hiába is sírnak utána.

A legizgalmasabb pedig az, hogy amikor ezek a csecsemők felnőttek és Ainsworth újra megvizsgálta őket, rájött, hogy megmaradt a korai kötődési mintázatuk.

Ezért mondom, hogy szerencséd volt, ha kialakult benned az ősbizalom. Mert akkor a mostani felnőttkori kapcsolataid is bizalom alapúak. És tűrd fel az inged ujját, ha nem. Mert ebben az esetben meg kell tanulnod kialakítani az alapvető bizalom érzését és a biztonságos kötődést. Na ebben tudunk támogatni téged a Napos Oldalon.