A szülés utáni hetekben több mint kétszer nagyobb boldogság csökkenés tapasztalható, mint válás során. Másfélszer nagyobb, mint partner halála vagy mint munkanélkülivé váláskor. Ha első gyerek, akkor csak 1-2 éven belül áll vissza a szülés előtti szintre. S nemcsak azért bruált nehéz feldolgozni, mert gyorsan lezuhan. Hanem azért is, mert a szülés előtti hónapokban sokkal magasabbra ívelt, mint általában.

Hová lett a boldogság újdonsült anyaként?

Mutatom, hogy zajlik nálunk. A férjem – a mázlista – épp indul el itthonról. Futtában még gyors csókot dob a számra. Frissen van borotválva, érzem az arcszesz illatát. Nemrég zuhanyzott, a bugyi-ledobó tusfürdő illata keveredik a fűszeres parfümjével. Zselés a haja, csini a farmerja, feszül rajta a pólója.

Na. Ehhez képest én pont a csap fölé görnyedek a karomba csimpaszkodó pucérseggű gyerekkel, akinek mosom a hátsóját. Székletminta darabkák köröznek vidáman a szappanhabban. Öklendezek a felszabaduló szagtól. Belepillantok a tükörbe: a hajam lestrapált kisgyerekes anya frizurába rendeződött, a szemem kicsi és kifejezéstelen festék nélkül, a pólóm tegnapi. Mit mondhatnék? Megszívtam, na.

Szülés után a boldogság görbe meredeken lefelé zuhan

A kutatások azt találták, hogy szülés után több mint kétszer nagyobb boldogság csökkenés tapasztalható, mint válásnál. Másfélszer nagyobb, mint partner halála esetén. Szintén másfélszer nagyobb, mint munkanélkülivé váláskor.

A boldogság az első szülés után 1-2 éven belül áll csak vissza a normális szintre. Ezért van az, hogy sokan beijednek és behúzzák a kéziféket az első gyerek után. Pedig minél több gyerek, annál könnyebb. Soha semmi nem lesz már olyan nehéz, mint az első szülés után, nyugi. Ha nem így lenne, mindenkinek csak egy gyereke lenne.

Azért is olyan durva a zuhanórepülés, mert a boldogság görbe az első szüléshez közeledve szépen ível felfelé. Szerelem, összeköltözés, házasság, fiatalság, bolondság. Emlékezz csak vissza. Két csík. Facebook szarrá posztolása ultrahangos és nagyhasú képekkel. Reményteli várakozás. Ábrándozás.

Egészen a szülés pillanatáig. Ott egy kisebbfajta sokk, aztán hápogva próbálsz levegőt venni a nyakadba szakadt trágya alól, hogy:

de hát kérem szépen, ezt nekem senki nem mondta.

És zuhanás a mélybe: a boldogság görbéd jóval a szülést megelőző évek szintjére süllyed. Ráadásul nagyjából néhány hét alatt.

Ne hidd, hogy te vagy az egyetlen anya a földkerekségen, akit csúnyán elcsesztek és nem érzi a fílinget. Megsúgom, hogy a legtöbben legtöbbször nem érezzük. Sőt, majdnem mindig a túlélésre játszunk. Arra, hogy ép ésszel átvészeljük valahogy a szülés után.

Révbe értél: baba-mama jól vannak és apa sem lécelt le

Oké. Tehát azt mondják, boldognak kéne lenned. Persze, a lelked legmélyén nagy boldogság van, mert mindketten egészségesek vagytok és mert végre-valahára bedobhatsz egy pohár Martinit jéggel és citromkarikával.

Viszont.

Ahelyett, hogy a babád illatosan, kisimult vonásokkal durmolna a gyönyörű, vadiúj kiságyában, mondom, mi van. Éppen most hányta harmadszorra nyakon magát egy óra leforgása alatt. Természetesen hajnali kettő óra van. Ez a napnak az a lélektani órája, amikor a statisztikák szerint a legtöbb öngyilkosság történik.

Ismerős, amikor tipikus rugózó anyatartásban, körmöddel egy kis pelenkázóasztalra száradt babakakit kapargatsz, miközben azon morfondírozol, mitévő légy, hiszen nincs több tiszta lepedő? Én ilyenkor mindig azzal nyugtattam magam, hogy amíg nem forog körbe a feje, mint az Ördögűzőben, addig nincs nagy gond. Ezt inkább nem linkelem be, mert piszok ijesztő.

Szóval ennek a fele se tréfa, ebből a körhintából nem lehet csak úgy kiszállni. Ilyenkor a legtöbben hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi csinálunk valamit rosszul. Hiszen a filmek és reklámok azt mondják, életünk legboldogabb időszakát kéne, hogy éljük. S mivel erről itt szó sincs, hamar eljutunk odáig, hogy magunkat hibáztatjuk.

Hiszen ki más lehet rossz anyuka, ha nem én?

Nem azért érzed magad szarul, mert béna vagy és rajtad kívül mindenki más jól van összerakva, nálad meg éppen cigiszünetet tartott az égi futószalagmunkás. Hanem azért, mert ez a teljesen normális és logikus reakció egy ilyen típusú nehéz, embert próbáló helyzetben.

Hisz bárkit bedobunk egy ilyen durva szituba, legyen a legkeményebben kiképzett szuperhíró akár, még ő is letérdel néhány hét után hajnali kettőkor, ebben biztos vagyok.

Itt a Napos Oldalon szívesen segítünk újdonsült anyukáknak visszaívelni a boldogság görbéjüket.